A fix kivásárlási ár ellenére aligha vált klubot Nikitscher Tamás a nyáron

– Nem késett?
– Csak néhány percet, de az még belefér – mondta lapunknak adott interjújában Nikitscher Tamás, a Real Valladolid 25 éves, nyolcszoros válogatott középpályása. – A párom szüleinél töltöttünk néhány napot a Makó melletti Kiszomboron, és vonattal jöttem Budapestre, ahonnan Telkibe utaztam a válogatott összetartására. Szeretek vonatozni, előfordult, hogy Zalaegerszegről Debrecenbe mentem így: amúgy sem kevés, hét óra lett volna a menetidő átszállásokkal együtt, de miután a téli időszakban utaztam, a hétből tíz óra lett… Nem biztos, hogy most újra nekiindulnék. Spanyolországban sokszor a csapatok is vonattal mennek idegenbeli meccsre, annyira korszerű a vasúti közlekedés, hogy kétszázharminccal-kétszázhatvannal száguldanak a szerelvények, hamar célba lehet velük érni.

– Mivel tölti ilyenkor az idejét?     
– Most, Pestre tartva spanyolul tanultam, zenét hallgattam, néhányan megismertek, váltottunk néhány szót. Majd telefonon beszélgettem az öcsémmel, aki Amerikában él, már egy éve nem találkoztam vele, fél világ választ el minket egymástól, de ilyen az élet. Hogy mit csinál kint? Bútorokat, lakberendezési tárgyakat szerel össze, jól érzi magát.

– És ön milyen lelkiállapotban van? Megemésztette a kiesést a Valladoliddal?
– Mindig is pozitív szemléletű srác voltam, most már előre tekintek. Persze nem esem át a ló túlsó oldalára, és mondom azt, hogy minden csodás, hiszen mégiscsak kiestünk a spanyol első osztályból, ráadásul simán, úgy, hogy ebben az évben egyetlenegy bajnokit nyertünk csak meg. De ezen már kár rágódni, változtatni nem tudunk rajta. Ráadásul nekem még a többieknél is nehezebb, hiszen az ősszel a Kecskemétben futballoztam, amely szintén búcsúzott az élvonaltól, nyilván azt is nagyon sajnálom, megviselt, hiszen sok emberrel tartom a kapcsolatot az ottaniak közül. Ami engem illet, már azon jár az eszem és az motivál, hogyan juttassuk vissza a Valladolidot a spanyol első ligába.

– Ezek szerint marad?
– Minden bizonnyal. Bár szerepel fix kivásárlási ár a szerződésemben, amelyet ha kifizetnek, távozhatnék, erre nem látok reális esélyt. Bár az is igaz, hogy a futballban már sok mindent tapasztaltunk… Jól érezzük magunkat a városban, beilleszkedtünk, és biztos vagyok benne, hogy a spanyol második ligában is lehet fejlődni. A hírek szerint a csapatok nagy hangsúlyt fektetnek a párharcokra, itt kevesebb a technikás, fineszes megoldás, de gyorsan kell gondolkodni és dönteni. Azért dolgoztam a szünetben egyedül, hogy helytálljak ebben a ligában is, megmutassam, lehet rám számítani.

– Már hivatalos, hogy a brazil Ronaldo eladja a Valladolid többségi tulajdonát egy észak-amerikai befektetőcsoportnak. Ez befolyásolhatja a jövőjét?     
– Sok a kérdőjel, nyilván új szakmai stáb is érkezik, egyelőre senki sem tud biztosat. Azzal viszont tisztában vagyunk és biztonságot jelent nekünk, hogy még hároméves szerződés köt a klubhoz. Remélem, számolnak velem és segíthetek a csapatnak – én bízom magamban. Július hetedikén kell visszatérnem Valladolidba, de addig még van feladatom.

– Mégpedig a válogatottnál – pénteken Svédországot fogadja a csapat, majd jövő hét kedden Azerbajdzsánban lép pályára felkészülési mérkőzésen. Mire számít?
– Aki válogatott meghívót kap, legyen szó bármilyen mérkőzésről, beleáll a munkába és mindig nyerni akar. Jelentős erőfelmérőkre kerül sor, remélem, jó eredményeket érünk el. Hogy Marco Rossi szövetségi kapitány változtat-e bármin is, szeretne-e más felállást gyakoroltatni vagy új játékosokat kipróbálni, nem tudjuk, hamarosan kiderül. Ami engem illet, ha lehetőséget kapok, mindent megteszek, hogy bizonyítsak. A válogatott meccsek után szusszanhatok kicsit, a párommal Mallorcán töltünk néhány napot, de teljesen akkor sem engedek le, minden második nap edzés szerepel az egyéni programomban.