A nyolcvanéves Noskó Ernő annak idején megharcolt a csatárokkal

A Vasas Izzóban még csatárt játszott Noskó Ernő, az Újpesti Dózsában 1965-ben Szusza Ferenc vitte vissza fedezetnek, játszott a jobb és a bal oldalon is, a Népsport az 1965-ös idényértékelőben azt írta, hogy „Fokozatosan épült az együttesbe…”, míg a futballista így emlékezett: „Balfedezetet játszottam, később a négy–kettő–négyes felállásban a középhátvéd mellett beállóst.”

Előtte általában a Kuharszky Béla, Göröcs János, Bene Ferenc, Dunai Antal, Zámbó Sándor csatársor állt fel, és ennek is volt története: „Ha jól emlékszem, Kovács Imre vitt hátra jobbhátvédnek Káposzta Benő helyére. Legjobban fedezetposztot kedveltem, mert volt területem játszani. Azt is szerettem, amikor beállósként beléphettem a játékba.” 

Tény, a szurkolók leginkább emberfogóként ismerték – és ma már azt is tudni, ki volt a legkellemetlenebb ellenfele: „Albert Flórián, Puskás Lajos, Farkas János, Tichy Lajos, no és Varga Zoltán.” Hogy utóbbi játékos mennyire volt kemény dió, arra az 1967-es Fradi–Újpest (3:0) a példa, Esterházy Péter megírta az oda-vissza kötényt. „Sosem álmodtam ezzel, viszont olyan jók voltak a magyar csatárok, bárhová mentünk, nemigen volt gondom, pedig a Bayern elleni is futballoztam. Egy nyári spanyolországi tornán egy Dózsa–Ajaxon Johan Cruyff-fal kellett farkasszemet néznem, őt tartom a legjobbnak, aki ellen pályára léptem.”

A válogatottsággal nem volt szerencséje: „Sós Károlynál mutatkoztam be Csehszlovákia ellen, nyertünk kettő nullára, de nem volt szerencsém. Jozef Adamecet fogtam, letalpalt, le is kellett cserélni, aztán Marseille-ben játszottam újra, de sajnos jöttek csehszlovákok, ahogyan Szepesi György mondta…” 

Noskó Ernő rendkívül büszke az olimpiai bajnoki címére: „Lakat Károly Novák Dezsőt állította jobbhátvédnek, és nekem azt mondta, vagyok annyira technikás és kemény, hogy a bal oldalon rendet tartok. Megtettem, mind a hat mexikói meccsen játszottam.”

Karrierje szép időszakát töltötte Budafokon is, Vizi Sándorral, Jakab Jánossal, Esterházy Mártonnal a második vonal egyik legmarkánsabb együttesét alkották. Az olimpiai bajnokot meghatotta a szombati ünnepség a Cérna-pályán: „Nagyon jólesett Orbán Viktor miniszterelnök jókívánsága, és jó volt találkozni a régiekkel, Tóth Andrással, Nagy Lászlóval.” 

S hogy hogyan telt a nyolcvan év, arra is van válasz: „Egy pillanat alatt elszállt, de örülök, hogy egészséges vagyok, a fiammal kijárok az Újpest hazai meccseire. Mi kellene még?” 

Az említett szombati ünnepségen korábbi csapattársa, Jakab János miniszterelnöki tanácsadó és lapunk főszerkesztője, a magyar futballhagyomány nagykövete, Szöllősi György adta át Noskó Ernőnek Orbán Viktor miniszterelnök ajándékát és köszöntő levelét, amelyből itt is idézünk.

„Szeretném megköszönni Önnek, hogy a hatvanas-hetvenes évek klasszis védőjeként nagyban hozzájárult a lila-fehérek emlékezetes meneteléseihez a Bajnokcsapatok Európa-kupájától kezdve a Vásárvárosok Kupájáig, valamint jelentős szerepet vállalt abban, hogy a mexikói olimpián újabb bajnoki címet ünnepelhetett a magyar labdarúgás.”