A balszerencsés 1964-es idény után a Lotus jelentősen javított az autója megbízhatóságán, így Jim Clark egymás után nyerte a versenyeket. Az első hat futamból ötön győzött, Monacóban pedig csak azért nem tudott diadalmaskodni, mert arra a napra a Lotus-istálló az Indy 500-at választotta, és Clark az amerikai mezőnyt oktatva az oválpályán aratott fölényes győzelmet úgy, hogy az élről rajtolva a 200-ból 190-et az élen töltött (1916 óta először nyert nem amerikai, és ez volt az első farmotoros autóval aratott siker az amerikai klasszikuson).
Mivel az idény hat legjobb eredménye számított be a világbajnoki pontversenybe, Clark úgy érkezett az augusztus 1-jei Német Nagydíjra, hogy öt győzelme után a hatodikkal elérné az idény során szerezhető maximális pontszámot, amivel ő és csapata is bebiztosítaná a világbajnoki címet már a nyár közepén.
A január 1-jén Dél-Afrikában kezdődő idény október 24-ig tartott, a 10. futamot Mexikóvárosban rendezték meg. Három későbbi világbajnok ebben az évben lett főállású F1-es versenyző, Jochen Rindt a Coopernél, Jackie Stewart a BRM-nél, Denny Hulme a Brabhamnél töltötte első idényét. Ebben az évben használtak utoljára 1.5 literes szívómotorokat. A vb végeredménye: 1. Jim Clark (brit, Lotus-Climax) 54 pont, 2. Graham Hill (brit, BRM) 40, 3. Jackie Stewart (brit, BRM) 33. Konstruktőrök: 1. Lotus-Climax 54, 2. BRM 45, 3. Brabham-Climax 27 |
Clark már az időmérőn jelezte, hogy másnak esélye sincs, 3.4 másodperccel győzte le a második helyezett Jackie Stewartot, a hatodik 10 szekundummal maradt el tőle, a 21 versenyzőből négyen 50-nél is többel maradtak le a majdnem 23 kilométer hosszú Nordschleifén. Jim Clark a versenyen sem lassított, a körrekordot többször megdöntve hagyta faképnél a riválisait, akik bottal üthették a nyomát az Eifel-dombság erdőjét átszelő utakon. Tíz autó feladta a versenyt műszaki hiba miatt, míg Stewart az útról lecsúszva a BRM kerékfelfüggesztését tette tönkre.
A Lotus azonban ezen a napon jól bírta, ahogy a korábbi versenyeken, ezúttal is Clark nyert, sorozatban ötödször. 1965-ben harmadik alkalommal az élről rajtolva, a leggyorsabb kört is megfutva aratott rajt–cél győzelmet. Ugyanennyi Grand Slamet ért el 1953-ban is, karrierje során nyolcat, amelyből az 1965-ös nürburgringi volt az utolsó. Ebben a statisztikai kategóriában máig utolérhetetlen Jim Clark, hiába a sokkal több verseny évente, Lewis Hamiltonnak is csak hat ilyen jött össze a Mercedes domináns évei alatt.
Clark másodszor is világbajnok lett, s akárcsak 1963-ban, ezúttal is a maximálisan megengedett pontszámmal, a hat győzelemért járó 54-gyel, ahogy a Lotus is. Az 1966-ban bevezetett új szabályok miatt a Lotus a következő években nem volt annyira versenyképes, de 1967-ben már négyszer győzött, és 1968-at is győzelemmel kezdte, mielőtt áprilisban egy F2-es versenyen végzetes balesetet szenvedett.
NÉMET NAGYDÍJ
1965. augusztus 1., Nürburgring
15 kör, 342.15 km
1. Jim Clark (brit, Lotus-Climax)
2. Graham Hill (brit, BRM) 15.9 másodperc hátrány
3. Dan Gurney (amerikai, Brabham-Climax) 21.4 mp h.